Az 1930-as évek valósága megtörte az avantgárd utópikus lendületét. Sok avantgárd művészt elűztek vagy tönkretettek a 20. század különféle politikai rezsimjei. A krízis idején néhány művész visszavonult saját elefántcsonttornyába és csak hivatása ügyeivel foglalkozott. Mások úgy döntöttek, hogy amellé a politikai hatalom mellé állnak, amelyben még mindig hittek, és ez sokszor azzal járt, hogy elveszítették művészi integritásukat. Néhányan pedig továbbra is abban hittek, hogy szavaikkal és művészetükkel meg tudják változtatni a világot. És mit mondhatunk a 21. század társadalmilag elkötelezett művészetének lendületéről? A mi krízisünk idején vajon a művészek távol tartják magukat a társadalmi-politikai kérdésektől, amelyekre egyénileg nem gyakorolhatnak jelentős hatást? Vajon még mindig hisznek benne, hogy a művészet beleszólhat ezekbe a kérdésekbe? Vajon törődnek még ezzel az egésszel?

Az elmúlt évtizedben Vesna Bukovec a mai társadalom égető kérdéseivel foglalkozó rajzai és videói révén vált ismerté Szlovéniában és azon túl. Ilyen témák például a neoliberális ideológia következményei, Szlovénia társadalmi-politikai valósága, a menekültválság, a nők szerepe a mai társadalomban. Az OFF-Biennále alkalmából videóként bemutatott rajzsorozatának címe És mégis törődöm vele, ami válasz a művész korábbi rajzsorozatára, az ironikus című Nem törődöm velé-re [Briga me …, 2018], amelyben az emberek passzivitását leplezte le, hogy csak a személyes ügyeikkel foglalkoznak, és figyelmen kívül hagyják a társadalmi és politikai kérdéseket. Az És mégis törődöm vele sorozat rajzainak kiindulópontjaként Bukovec a médiából széles körben ismertté vált, a 20. és 21. század bátor nőit ábrázoló képeket vette alapul. Ezek a nők, ahogy Nataša Kovšca művészettörténész és kurátor fogalmaz, „a társadalmi változásért, a társadalmi, politikai és nemi egyenlőtlenség ellen harcoltak és harcolnak, a szüfrazsett Emmeline Pankhursttől sok ismeretlenen át a svéd klímaaktivista Greta Thunbergig. Mindegy, hogy ismert vagy ismeretlen női tiltakozókat ábrázolnak, a művész szerint ezek a képek ‘az elnyomás elleni harc jelképei’-vé váltak, és reményt adnak, hogy a világot meg lehet változtatni.”